Felső-kiskunsági tavak
június29
A Szabadszállás és Fülöpszállás közötti hosszan elnyúló területen található a Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű szikes tóláncolata. A terület északi részén helyezkednek el a Kis-rét, Büdös-szék, Zab-szék nevű szikes tavak. A déli rész tavai a Fehér-szék és a Kelemen-szék 300 ha-os víztükrével.
A tavak a Duna mélyártéri vonulatának legmélyebb részein húzódnak É-D-i irányban. A folyó-szabályozást megelőzően a rendszeresen jelentkező árvizek bőséges vízutánpótlást juttattak a mélyártéri részekre. Az árvizek levonulta után visszamaradó pangó vizekből alakultak ki a szikes tavak és a tavakat övező változatos vizes élőhelyek. Az ármentesítések miatt ma a vízutánpótlást már csak a csapadék és a talajvíz jelentheti. Ez a vízhiány vezetett az erőteljes szikesedéshez. A szikes tavak nagy felületű, sekély tavak, emiatt jól követik a levegő hőmérsékletének változásait. Míg télen rendszerint fenékig befagynak, addig nyáron az erőteljes párolgás következtében részlegesen vagy teljesen kiszáradnak. Ismételt feltöltődésük az őszi csapadékos időszakban kezdődik. A tavak vizében nagy az oldott sótartalom. A nyári félévben a kiszáradás során a meder kopár felületén kivirágzik a sziksó.
Földtani szempontból kiemelkedő érték a tavi dolomit képződése. Az ilyen típusú jelenkori kontinentális tavi kőzetképződés a világon egyedülálló. E mellett földtani értéknek tekinthető a szikes tavak és vízállások partvonalainak változatos formakincse.
A szikes tavak területe, mint a vízimadarak nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő valamint magyar vonatkozásban jelentős fészkelő helyeként az elsők között került a Ramsari -egyezmény hazai listájára. Emellett az UNESCO “Ember és bioszféra” program része.
A terület jelentős része élőhelyvédelmi szempontok miatt csak engedéllyel vagy szakvezetővel látogatható. A szikesek madárvilágát a Borda tanya melletti tanösvényről lehet megfigyelni. A tanya az 52 számú főútvonal menti Kigyósi csárda közelében van. A terület nyugati határán húzódó Kígyós ér kedvelt horgászhely.
A kétéltűek képviselői közül a tavak növényzettel borított partmenti vizeiben él nagyobb számban a vöröshasú unka (Bombina bombina).
A tavak vizének kémiai és fizikai sajátosságai speciális életközösség megtelepülését eredményezték. Jelentős madárállomány koncentrálódik területükre. Ennek egyik meghatározó része a sziki fészkelő közösség. Az itt költő fajok közül jelentős állománya van a gulipánnak (Recurvirosta avosetta), a küszvágó csérnek (Sterna hirundo). Különböző cankó fajok is nagy számban költenek itt, mint pl. piroslábú cankó (Tringa totanus). Kormos cankók (Tringa erythropus) vonuló csapatai ősszel és tavasszal hosszabb pihenőt tartanak itt. A Kelemen- szék mesterséges szigetei csérek és sirályok kedvenc költő helyei. Leggyakoribb itt a falánk és hangos danka sirály (Larus ridibundus), de a piros csőrű szerencsensirály (Larus melanocephalus) is rendszeres fészkelője a területnek. A Kelemen-széken egy 1000-1500 párból álló dankasirály telep található.
A szikes mocsarak és csatornák nádasaiban költ a nyári lúd (Anser anser), a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), a barna réti héja (Circus aeruginosus) és sok nádi énekesmadár. A tavak és csatornák nyílt vizein táplálkozó gémféléket lehet látni. A betakarítás után a földeken visszamaradt vagy elszórt termés tartós táplálékforrást biztosít a madárvilágnak.
Információ: knp.hu
